11.Rész-Nyugi vigyázok

11.Rész.-Nyugi vigyázok

Az úton mindketten csendesek voltunk.Kevin az útra koncentrált én pedig ölemben összekulcsolt kezünket néztem.Az enyém szinte csecsemőkéznek tűnt az övében ám nem zavart,mert leírhatatlan melegség és bátorítás áradt belőle.

Hazaérve aztán miután kiszálltunk az autóból és beértünk a liftbe szorosan átölelt és megcsókolt.Minden porcikám bizsergett és majd kirobbant a boldogságtól.De sajnos hamar felértünk és ott már muszáj volt fékeznünk magunkat. Mert mégis nem viselkedhetünk úgy,mint a vadállatok.Benyitottunk a lakásba ahol már kellemes kávéillat lengedezett és a Tv is szólt a nappaliban.Nagy kő esett le a szívemről,mert ez azt jelenti nem zavartunk meg semmit.Ám hamar meggondoltam magam amikor megláttam a hugomat és Philt a kanapén enyelegni.

-Asszem menjünk be a szobámba még egy kicsit.És beszéljünk komoly dolgokról.-mondtam majd húzni kezdte a szoba felé

-Ne már.Te a szobádban komoly dolgokról akarsz beszélni?-nézett rám kicsit csalódottan

-Addig nem fekszem le veled míg el nem veszel feleségül.-nevettem és benyitottam a szobámba

-De mi már úgy is csináltuk.Akkor meg nem mindegy?!

-Naná,hogy nem mindegy.-néztem rá szúrósan

-Ez már nem a múltszázad.Itt már nem kell a papra várni.

-Tudom.De ha azt akarod,hogy veled menjek akkor nem kellene összepakolnom mondjuk.Ja és azt akarom,hogy a húgom is velem jöhessen.

-De a főnökeimnek azt mondta csak te jönnél.

-Mi???Te már beszéltél is velük?!

-Ja.Még a tegnap este.-mondta nemes egyszerűséggel

-És honnan tudtad,hogy veled megyek?

-Nem tudtam.Bár reméltem,hogy nem tudsz majd nekem nemet mondani.-jegyezte meg nagyképűen amiért a jutalma egy nagypárna volt egyenesen a fejébe

-Ez jól esett.-nevettem és eldőltem az ágyon.

-Nekem nem annyira.-dobta vissza a párnát de elvétette és a falnak ütközött.

-Nos akkor mi legyen ezzel a menéssel.Mert én őszintén nem vagyok benne biztos,hogy akarom.-néztem rá kiskutya szemekkel

-Ne csináld ezt.Légy szives gyere velem.

-Nyugi úgy is veled mennék de nem lehetne,hogy egy pár nap múlva megyek utánatok?!

-Nem.Nem tudok nélküled létezni.Értsd már meg.

-Na jó.Ennyire nem kell ám a romantikus hőst játszani.Én is nagyon szeretlek de ha ennyi időt kibírtunk egymás nélkül akkor ez a pár nap már igazán semmi.Addig is beszélnem kell anyámmal és a húgommal is.

-Rendben.Három ap múlva lesz egy HouseShow-nk Massachusettsben.Legyél ott.Küldök nektek postán két jegyet az első sorba.Legyél ott,adjunk egy második esélyt magunknak.-nézett mélyen és kérlelőn a szememben.

-Ott leszünk.-bólintottam,majd megcsókoltam

-Ne kísérts.-mondta két csók közt

-Az akaraterőd tesztelem.-nevettem és finoman alsó ajkába haraptam

-Nekem az nincs.-mosolygott-Te kis boszorkány.

-Ez megtisztelő.-mondtam és hátradőltem az ágyon,őt pedig magammal rántottam

-Akkor mégsem várunk a papig?

-De.Asszem igen.-toltam el magamtól-Neked nem kellene indulnod amúgy is.Még mielőtt Phil barátod teherbe ejti a húgomat?

-Lehet jó lenne.Mert azt ugye senki nem akarja,hogy törvénytelen gyereke legyen.-mondta,majd leszállt az ágyról és engem is felsegített

Ezután leválasztottuk a húgomat Philről és elbúcsúztunk tőlük.Majd kettesben megvacsiztunk.

-Figyu.Lenne egy bazinagy kérésem.

-Mi az?!-Kérdezte mielőtt a szájába tömött volna egy újabb villányi spagettit

-Gyere velem Massachusettsbe.

-Azt meg minek?

-Mert Kevin küld nekünk ingyen jegyeket.

-Ez most komoly?!-nézett rám boldogságtól sugárzó arccal

-Halálkomoly.

-Na azért annyira ne komolykodj,mert még ránk ront a Kaszás.-nevetett teli szájjal

-Már csak az hiányozna.-nevettem és is

-Csak azért vigyázz ezzel a Kevin gyerekkel,mert úgy jársz,mint a multkor...

-Nyugi.Vigyázok.-mondtam és az utolsó villa spagettit is eltüntettem a tányérról

Nagyon köszönöm,hogy vártatok rám eddig és mivel most már megint úgy működnek a dolgok ahogy kel igérem sűrűbben hozok részeket.

Pussz,Bloodorange!!

10.Rész-A Naplemente csodákra képes

Az előző rész nagy csalódás volt számomra.Remélem ez csak egy pillanatnyi kis elpártolás volt.Mert azt gondoltam,nem zavar benneteket egy kis romantika.De ezek szerint ige.Ha valami nem tetszik az légyszi írjátok meg.

Előre is kösz.

10.Rész-A Naplemente csodákra képes

Amikor a kocsi leállt kinéztem az ablakon és rájöttem,hogy nem a parkban vagyunk hanem a Long Islad-i tengerparton.

-Hová hoztál?-néztem rá kicsit csodálkozva

-Ahol nyugodtan tudunk beszélgetni.Van nálam egy kockás terítő is.Véletlenül....-nézett rám mosolyogva

-És most mire készülsz?-néztem rá továbbra is csodálkozva

-Elbűvöllek.-mosolygott

Kinyitotta a kocsi ajtaját majd kiszállt és átrohant az anyósülés felőli oldarlra,hogy az enyémet is kinyissa.

-Te tényleg komolyan gondoltad.-mondtam kissé elpirulva

-Ha egyszer megmondtam mi a célom.

-Az,hogy veled mennyek a világvégére is?!Ahhoz még sokat kell pedálozzál.-nevettem és kipattantam a kocsiból majd a csomagtartóhoz sétáltam-Kinyitod?!

-Igen persze.-mondta és már nyitva is volt.

A csomagtartóban egy nagy kosár volt és egy kockás terítő.

-Azt elfelejtetted mondani,hogy piknikezni jövünk.

-Igen,mert akkor tuti nem jössz velem.

-Szerintem meg igen.Csak kérned kell és én megteszem.-mondtam szégyenlősen

-Akkor csókolj meg.-megfogta a kezem és közelhúzott magához

Kicsit közelebb hajolt az arcomhoz,majd türelmesen várta míg ajkaim ajkaihoz érnek.Megcsókoltam,lassan és érzékien ahogy akkor régen és éreztem,hogy beleszédülök abba amély és édes szerelembe amibe annak idelyén tinédzser koromban.Pedig kézzel lábbal próbált ellenállni a józan eszem.De szívem vágya erősebb volt és átengedtem magam a pillanat varázsának.Lassan visszacsókolt és ezt a kis csókcsatát addig folytattuk amíg már éreztem,hogy zsibbad a szám.

-Na jó.Azt hiszem elindulhatnánk végre arra piknikre,mert elzsibbadt a szám.-nevettem levegő után kapkodva

-Az enyém is.Induljunk.-nevetett ő is és lecsukta a csomagtartót,majd bezárva a kocsit kézen fogott és ujjainkat összekulcsolva  egymás mellett elindultunk egy nyugodt helyet keresni.

A piknik csodásan sikerült és a naplementét nézve Kevin karjaiban úgy éreztem magam,mint a menyországban.Szorosan ölelt magához,mintha attól tartana elszaladok.Pedig eszem ágában sem volt ilyesmire vetemedni.Boldog voltam és ennek a boldogságnak már semmi nem állhatott az útjába.Nem érdekelt anyám mit mondana,ha látna minket,vagy Alex,vagy az öcsém vagy épp Lesley aki egy vadidegen pasassal hentergett 10 percnyi ismeretség után.

-Veled megyek.-suttogtam halkan

-Tessék?-nézett rám nagy barna szemeivel,mintha egy álomból ébresztettem volna.

-Veled megyek.-ismételtem

-Most már valóban én vagyok a legboldogabb.-mosolygott és állát a fejem búbjára helyezte

-Mondd csak.Mit éreztél amikor megcsaltál a húgommal?

-Már nem emlékszem.De kérlek ne most beszéljük meg.

-Akkor mikor?

-Majd később.Nem akarom elrontani ezt a pillanatot.

-Rendben.De ezt még megbeszéljük.-mondtam és szorosan hozzábújtam.

9.Rész-Mindent megtennék érted

9.Rész-Mindent megtennék érted

A húgom igazán éredekesen tud örülni valaminek.De nem számít,mert szeretek neki kedveskedni valamivel.Bármilyen apróság is az.Először körbeugrálta a nappalit majd a nyakamba vetette magát és zokogni kezdett.

-Köszönöm szépen.Ennél szebb ajándékot még nem kaptam senkitől.-mondta majd felegyenesedett és odarohant Philhez-Annyi mindent szeretnék  kérdezni tőled.Például Philnek vagy CM Punknak hívjalak?

-A Phil tökéletese megteszi.-mondta Phil zavartan.

-Oké.Én nem akarok itt lenni amikor ezek ketten egymásnakesnek.-mondta Kev és kérdőn rámnézett,hogy mihez is kezdjünk.

-Én sem.De akkor hová?-súgtam neki,mert nem akartam,hogy a húgom megsértődjön.

-Lemehetnénk a Central Parkba.-javasolta

-És ha meglátnak téged?

-Nem érdekel.Míg veled lehetek nem érdekel mi történik.-nézett mélyen a szemembe

-Akkor mehetnénk fagyizni vagy bárhová.-mondtam

Eközben Lesley berángatta Philt a szobájába és bíztató hangok szűrődtek ki az ajtón.Tudtam,hogy a húgom mindíg a lényegre tör de,hogy ennyire az meg sem fordúlt a fejemben.

-De ha te álcázni akarod magad,hogy ne pletykéljanak,meg ne kutassanak utánad akkor egy kalap és egy napszemüveg tökéletesen megteszi.-mondta

-Rendben.Akkor várj egy kicsit,átöltözöm.

-Ennyi idő után bármennyit várok rád.

-Nyugi,nem kell sokat.-mondtam és elrohantam a szobámba,hogy valami göncöket kerítsek magamra.Nem is kerestem sokáig.Hamar megtaláltam az időjáráshoz és az alkalomhoz illő ruhát,meg a kiegészítőket.

És ahogy kész voltam rohantam is lefelé,hogy ne várakoztassam kevint az idők végezetéig.

-Itt is vagyok.-mondtam és megálltam vele szemben

-Nagyon  csinos vagy.-mondta elismerően

-Köszönöm.De indulhatunk?!

-Igen .-mondta és mega elé engedett.

Nem voltunk együtt sok ideig de én újra szerelmesnek éreztem magam.Akármennyire is tiltakozott ellene a racionalitásom és a józan eszem ne tehettem a szívem kívánsága ellen semmit.És már nagyon régen nem nézett rám úgy senki ahogy az elmúlt egy napban Kevin.

Kiértünk az utcára ahol egy nagy Dzsipp parkolt.El sem lehetett téveszteni,mivel a rendszáma is A-Ry volt.A nap erősen sütött és legalább 36’C volt.Örültem,hogy nem maradtam farmerban és ingben,mert meggyulladtam volna a  forróságtól.Kevin már nem vette vissza az álruháját.Nem mintha Robin Hoodnak lett volna öltözve de na.

-Te nem is vagy beképzelt,már meg se haragudj.-mondtam amikor először megláttam a rendszámot

-A reklám miatt.-vonta meg a vállát

-Hát elég furán reklámozzátok magatokat.Mint a prostik.-nevettem

-Kösz a megértést.-mondta sértődötten

-Nyugi már,nem gondoltam komolyan.-mondtam szabadkozva

-Nem is reméltem.

Amikor beszéltunk és bekötöttük magunkat beindította a motort ami hangos dübörgéssel kelt életre,majd indúlt rohamra az aszfalt ellen.K`nos csend állt be amit én törtem meg:

-És meddig maradtok?

-Ma késő estig.Holnap indulunk tovább.-mondta szomorkásan

-És hová mentek?

-Chicagoba.-mondta nemes egyszerűséggel

-Az messze van.

-Tudom.Messze tőled.

-Eddig is messze voltál.Ez a kicsi már nem számít.

-De akkor is.Most,hogy megint láttalak nem fogom kibírni,hogy ne beszélhessünk mindíg amikor szügségem van rád.

-De megvan a számom és akkor hívsz amikor akarsz.

-Ez igaz,de nincs az az összeg amivel fedezni lehetne majd a számlám.

-Akkor majd keveset beszélünk.

-De az nem jó.Nekem nem elég az,hogy hallom a hangod.Látni akarlak mindíg.

-Ez lehetetlen.De nekem sem lesz könnyű.-csúszott ki a számon

-Akkor gyere velem.Utazz velünk és akkor mindíg láthatjuk egymást.-mondta mint a világ legegyszerűbb dolgát

-Ez lehetetlen.Nem lehet.

-Miért nem.Én mindent megtennék érted.Légy szives tedd ezt meg nekem.Nagyon szépen kérlek.

-Még meggondolom.-mondtam és elgondolkodva néztem ki az ablakon.

8.Rész-Ez csakis Kandi Kamera lehet

Az történt,hogy kitöröltem a  ~Happy End~ részből a két lányra vonatkozó részt,mert mostantól teljesen más tervem van velük.Remélem nem haragszotok érte és nem  szidtok  nagyon.

Jó olvasást!

8.Rész-Biztos csak Kandi Kamera

Amint elküldtem az sms-t elfogott az izgalom.Úgy éreztem magam,mint egy szűz az első előtt.Magyarázatom nem volt rá miért csak így éreztem és kész.Beslatyogtam a fürdőbe és elkezdtem lekapkodni magamról az előző este rajtam maradt ruháimat,majd beálltam a zuhany alá és hosszú ideig csak engedtem magamra a vizet majd amikor kész voltam magamra húztam egy lehelletvékony tangát és az új Victoria Secret melltartóm,majd bevetettem magam a ruhahalomba ami a gardróbban tornyosult és kiválasztottam a megfelelő darabokat.

Egy egyszerű fekete inget,feltűrt ujjakkal és egy csőfarmert ami kiemelte hosszú lábaim.Majd egy kis smink és néhány kiegészítő és kész is voltam.Amit elfelejtettem az a hajam szárítása és rendbehozatala volt.Így gyorsan megfésültem és egyszerű copfba fogtam a felem tetején.Utoljára  menéztem magam a tükörben és elindultam a nappaliba.

Lesley épp az újságot olvasta és kávéját szürcsölte amikor leértem.

-Jó reggelt.-üdvözöltem sugárzó mosollyal

-Neked is.-mondta értetlenül-Veled meg mi a fene van?

-Egyszerűen jó kedvem van.

-Szerintem,meg a gyógyszered gurult el.-mondta és visszafordult az újsághoz

Kivettem egy banánt a bárpulton lévő gyümölcskosárból és majszolni kezdtem amikor megszólalt a kapucsengő.

-Vajon ki nem tud aludni még ilyenkor?-nézett rám kérdőn a húgom,de aztán felpattant a székéből és a telefonhoz sétált maj unottan beleszólt

-Igen?

-Szállítmányt hoztam Lesleynek.

-És mégis honnan tudjam,hogy nem csöves bandita vagy?

-Csak tudd és kész.Beengednél?!

-Nem.Ki vagy?!

-A Mikulás.Most már beengedsz?!

-Nem.Ha a mikulás vagy miért nem a kéményen jössz be?

-Mert nem vagyok egyedül.Légyszives nyisd ki.

-Nem én.

-Akkor hívd ide a nővéredet.

-Honnan tudod,hogy van egy nővérem?!

-Mentalista vagyok.

-Inkább mentálisan visszamaradott,de ha annyira akarod idehívom a nővérem.Ő ijesztőbb,mint én.

-Rendben.Csak siess.-mondta hang türelmét vesztve

-Andrea.Egy CsövesMikulás keres a kaputelefonon.

-Megyek.-mondtam és letéve a banánhéjat a pultra az ajtóhoz sétáltam

-Andrea Buttler.Mit akarsz?

-Kevin Kiley megérkezett a szállítmánnyal.Beengednél?!

-Be,persze.Gyertek csak.-mondtam és megnyomtam a kapuzárat,mely hangos kattanással ki is tárult.

Vártam egy keveset,majd kopogás hallatszott mellettem az ajtón

-Itt a Mikulás.Remélem rossz kislány voltál.-nevetett

Kinyitottam az ajtót és két nagyon csövesnek álcázott ember állt előttem.Az egyik kicsit szőrős volt de nem ismertem fel.A másik már nem annyira így azt tudtam,hogy Kevin az.

-Andrea,Ő Phil.Phil ő Andrea.-mutatott be minket egymásnak

-Örvendek.-nyújtottam kezet amit Phil el is fogadott

-Részemről a szerencse.-mondta mosolyogva

-Nem jösztök be?-kérdeztem és elálltam az útból

-De igen.Ha nem baj.-nevetett Kevin majd besétált nyomában barátja

-Lesley hoztam neked valamit!-kiáltottam húgomnak aki azonnal ott is termett.

-Miiiiiiiiiiiiiiiiicsodát?!

-Nem,Inkább kicsodát.-nevettem-Ő itt Phil Brooks

-Na ne.Ez nem lehet igaz.Biztos csak   Kandi Kamera.-mondta és hitetlenkedve nézett először rám majd a két pankrátorra

-Nem vicc.-mosolyogtam

-Köszikösziköszi!-ugrott a nyakamba

Eközben Kevin és Phil visszavedlettek normális emberré és normális állapotban álltak mellettem.

7.Rész-Még aludni sem hagy

7.Rész-Nem hagy még aludni sem

Az épületet elhagyva egyre csak Kevin körül jártak a gondolataim. Nem volt olyan könnyű feladat ez az egész megbocsájtósdi.Végül is megcsalt aztán meg még dobott is szóval nem voltam benne biztos mit is akarok én ettől a találkozástól.És a bolond fejemmel megadtam neki a számomat.Ezután a kocsiig folyton azon gondolkodtam,hogy fel fog-e hívni vagy sem.De aztán amikor rátettem a kezem a kilincsre elhesegettem a róla szóló gondolatokat és beszálltam,mintha semmi nem történt volna.

-Na mi volt?!-kérdezte Lesley amikor becsatoltam az övemet

-Semmi,csak a jegyemre voltak kíváncsiak.Nem értem miért.De aztán bevetettem női meggyőzőképességem és elengedtek.-hadartam

-Szóval lefeküdtél a biztonsági őrökkel?

-Nem dehogy is te barom.-mondtam nevetve

-Akkor rakétavetővel fenyegetted őket?-kérdezte nevetve és kifordult a parkolóból,majd elindultunk haza.

-Igen.Biztos is.Mert én a kézitáskámban mindenféle katonai felszerelést hurcigálok.Nem?!-néztem rá nevetve

-Tőled kitelik.Láttalak én már mérgesnek vagy akaratosnak.-nevetett ő is

-Nyilván.De az..-és ezzel félbe is szakította mondókám a telefonom csöngése

Azt hittem anya az de amikor egy ismeretlen szám jelent meg a kijelzőn tanácstalan voltam a telefonálót illetően.Így inkább halkabban és félékebben szóltam bele

-Halló?

-Szia csajszi.Rég beszéltünk.-válaszolt egy derűs hang

-Te marha.Nem kellene neked laposra veretned magad még egy kis ideig?

-Nem mára végeztem.Nem emlékszel?!

-Jó na de emlékszem.De még a kocsiban ülök és hazafele megyek a húgommal.-hangsúlyoztam a Húgom szót

-Ja az más.Akkor majd egy kicsit később felhívlak.El ne aludj.-nevetett és le is  tette a telefont

Fura volt.Ez volt az első gondolatom,aztán pedig magyarázkodhattam volna a húgomnak de végül megúsztam,mert hazaértünk és én a kérdései elől a szobámba menekültem.

A szobámba érve bemásztam az ágyba és ruhástól elaludtam.Nem volt erőm sem lezuhanyozni sem átöltözni.Így feküdtem az ágyamban és mélyen aludtam.Kevinnel álmodtam,de nem szépet és nem is jót.Egy szakadék két szélén álltunk és sehogy sem tudtunk egymáshoz érni.

Aztán álmomból telefonom csörgése keltett.Nem tudtam el sem képzelni ki lehet az hajnali négy után és nem is láttam odáig,hogy megnézzem így csak felvettem és álmosan beleszóltam:

-Haló?-nyöszörögtem

-Itt a Kaszás.Még hét napod van.-mondta halál komolyan de a végét elröhögte

-Rohadj meg Kevin.Jó?!-nyafogtam kislányosan-A legszebb álmomból ébresztettél fel.

-Ha az az álom rólam szólt akkor tényleg szép lehetett.-nevetett egoizmusal telt hangon

-Te semmit sem változtál.Most pedig hagyj aludni.Érted.ALUDNI!!!

-Rendben,de ne tedd le,hallani szeretném ahogy alszol.

-Jó.Te tudod.-mondtam és a párnámra tettem a telefont.

Ezek után álomba zuhantam ami tényleg a legédesebb és legszebb volt.

Aztán reggel hétkor ébredtem meg megint arra,hogy horkol a telefonom.Nem tudtam mire vélni de aztán felidéztem az esti zaklatását és remek bosszút eszeltem ki.Bementem a mosdóba és a telefont rátettem a Wc tetejére majd lehúztam a Wc-t.Elég rossz lehet ilyen hangra ébredni,főleg miután előző este alaposan megvert egy másik pankrátor.Ezt a telefonból hallatszó kiáltozás igazolta is.

-Jó reggelt.-szóltam bele komolyan

-Te meg vagy őrülve.-nyögte

-Nem én vagyok az aki nem hagyja a másikat aludni hajnalba.

-Nem hát.Hajnali fél nyolc van.Ez emberkínzás a javából.-nyöszörgött álmosan

-Nos nem baj.Most már ébren vagy és elárulom milyen feltétel az ami mellett találkozom veled.

-Mond nyugodtan.Bármit megteszek.-mondta teljesen ébren

-Szervezz meg a húgomnak egy találkozót Ezzel a CmPunk-al.

-Már szervezem is.-mondta és hallottam ahogy kikászálódik az ágyból és becsoszog valahová,majd pár pillanattal később ki is csoszog onnan.

-Nos akkor hol találkozunk?

-Mondjuk egy kávézóban?!

-Nem.Ott felismernének és nem tudnánk nyugodtan beszélni.Mit szólnál ha feljönnél hozzám a hotelbe?!

-Persze,hogy a sajtó találgatni kezdjen kinek a lotyója vagyok.Mivel ha nem tűnt volna fel az egész hotel le van foglalva nektek.

-De feltűnt,de te honnan tudod?!

-A húgom mutatta az este melyik az.Szép kis valami az tuti.

-Nos akkor hol szeretnél?!-kérdezte

-Nekem mindegy.Felőlem sétálhatunk is egyet valahol.Ha akarod viszek egy szemeteszsákot és belemászhatsz.Majd kis szekérrel húzlak magam után.

-És mit szólnál ha a te lakásodon találkoznánk?!-vetette fel a  kérdést

-Nekem jó.Mikor jössz?

-Amint megszerveztem a húgodnak a találkozót Phillel.

-Oké.De az ki?!

-CmPunk.Ha így jobban ismered.

-Oké.Elküldöm a címem Sms-ben.

-Oké.Várom.Szia.

-Szia.-mondtam és kinyomtam

Hamar bepötyögtem a címet és már küldtem is.

6.Rész-Magam is becsaptam

Köszi nővérkém a komit remélem ez a rész is tetszeni fog.

Jó olvasást!

6.rész-Magam is becsaptam

A kanepén ülő személy amikor meglátott csak bámult rám és nem tudott megszólalni.Majd valahogy mégis sikerült neki,de csak ennyit tudott kinyögni:

-Szia.

-Neked is.-válaszoltam hidegen.

Akkora volt a feszültség a szobában,hogy szinte vágni lehetett.

-Nem ülsz le?!-kérdezte feszülten

-Nem,jó nekem állva is.-mondtam és sétálni kezdtem a szobában

-Andrea.Remélem nem a húgod vagy.

-Hát kedves Kevin.Megint át lettél verve.-válaszoltam pillanatnyi gondolkodás után

-Ez nem lehet.Ennyire utál?!

-Igen.Ennyire.A kocsiban csak azért imádkozott itt ne légy.Vagy ha mégis fel ne ismerd.

-Ugye most csak viccelsz.

-Miért is viccelnék?-néztem rá kicsit bambán

-Nem tudom.

Ez a kis hülye beszélgetés feloldotta a hangulatot.Nem voltam már olyan feszült és rajta is látszott,hogy valamivel jobb kedve van.

-Nos mit is szerettél volna mondani Andreának?!

-Hát azt nem mondom el neked.Te Lesley vagy.Nem Ő.

-De tételezzük fel,hogy én mégis Andrea vagyok.Akkor mit mondanál neki?!

-Nos...Először is.Odamennék hozzá és megfognám a kezét.-felállt a kanapéról és hozzám sétált-Pont így-majd megfogta mindkét kezem és felemelte-Majd mélyen a szemébe néznék-ezzel mélyen a szemembe nézett és mint mindíg rabulejtettek csodás barna szemei.

-Jó.De én nem vagyok Andrea.Szóval el is engedhetnél.-mondtam amikor már vavarba ejtő volt a pillanat

-De te kérdezted mit csinálnék és én pont ezt csinálnám.

Ezután még szorosabban fogta kezeimet és csak nézett.Aztán megszólalt:

-Elmondanám neki,hogy nagyon hiányzott és elismerném,hogy egy orbitális barom voltam és ha szeretné térden állva könyörögnék neki a bocsánatért.És a második esélyért és sok minden mást is.

-És a porban csúznál csak,hogy még egyszer halld tőle hogy szeret.Nem igaz?!-néztem rá felhúzott szemöldökkel

-De pontosan.

-És még ezt is csinálnám.-mondta és kezeit a derekam köré csúsztatta és szorosan magához húzott,majd egy végtelen pillanatig ajkait ajkaimra tapasztotta és várta,hogy eltolom-e vagy viszonzom csókját.

Természetesen viszonoztam,hisz még mindig szerettem bár ezzel kapcsolatban évekig magamnak is hazudtam.És mindenkinek.Legalább öt percig álltunk a szoba közepén és egymásba gabalyodva csókolóztunk,majd hirtelen lazult a szorítása és eltávolodott tőlem,ezzel majdnem fizikai fájdalmat okozva nekem.

-Tudod Andrea te nem tudod igazán eljátszani a húgodat.

-Te mocsok.Végig tudtad.Igaz?!-néztem rá kicsit mérgesen

-Naná.

-És honnan?!

-A hugod általános óta pankráció fan.Szóval mindjárt gondoltam,hogy nem te ugrálsz plakáttal a kezedben.Ja és,mert a fülbevalót ami a füledben van tőlem kaptam az egy éves évfordulónkra.

Hirtelen a fülemhez kaptam amiben tényleg ott volt a kis igazgyöngy fülbevaló ami olyan sokat jelentett nekem.

-Remélni sem mertem,hogy viszont láthatlak még valaha.-mondta és ujra a kezem után nyúlt,de én hátrébb léptem

-Nagyon megbántottál és ezt egy bocsánatakéréssel nem fogod elintézni.

-Akkor kérlek találkozzunk valamikor.

Egy pár pillanatig óckodtam de aztán rábólintottam.

-Rendben.Legyen.Majd hívj fel.-mondtam ezzel elővetem egy kis papírt a táskámból meg egy szemceruzát és felírtam rá a számom majd bedobtam a ceruzát a táskába és a már nyitott ajtón át távoztam

5.Rész-Van egy kis gond

Sajnálom a késést és,hogy ennyit kellett várnotok rám de most itt a rész.Remélem tetszik majd.

Jó olvasást!

5.Rész-Van egy kis gond

Amikor leparkoltunk a stadion parkolójában már hatalmas tömeg volt mindenfelé.Kiszálltunk az autóból és elindultunk a bejárat felé.A húgom két nagy plakátot cipelt magával amikkel nem igazán bírt.

-Nem segítenél?!-kérdezte amikor a parkoló és a stadion közti út felélnél járhattuk-Mindjárt leszakad a karom.

-Te akartad mind a kettőt elhozni.Most cipelheted.

-De az egyiket neked hoztam.Vihetnéd egy kicsit.

-Nem kértem semmiféle plakátot.Csak azért vagyok itt,mert nem akarlak megbántani.Én nem fogok sem őrjöngve kiabálni amikor valameik pankrátor bevonul vagy győz.Sem amikor a kedvenced győz.Én csak itt vagyok és kész.

Lehet  kicsit szigorú voltam de a húgom abban a pillanatban túlságosan pörgött ahhoz,hogy felfogja a szavak valódi jelentését.Csak megvonta a vállát és cipelte tovább a plakátokat.

-Lehet,hogy csak szivesség nekem de azért legalább megpróbálhatnál jobb képet vágni hozzá.-mondta már majdnem a bejáratnál.

Ezek után átadta a jegyeket és bevezettek minket a helyünkre.Nagyon szar volt.Legalább is nekem.A húgom meg alig látott a boldogságtól.Ott álltunk ahol a ring és a csarnok kijárata összekapcsolódik.Az első sorban.Ez nagyon nem volt jó így.Nagyon,nagyon nem volt jó.így ha megy befelé a ringbe megláthat és akkor ki tudja mi lesz.Bár attól nem tartottam,hogy esetleg abbahagyja a showt és mindent félretolva igyekszik hozzám.De elég gáz lett volna ha megbámul és aztán a sajtó kezd szaglászni utánam.Bele sem akartam gondolni.

-Ez olyan izgalmas.Nem gondolod?!-kérdezte a húgom amikor kettesben maradtunk

-De nagyon az.-mondtam eröltetetten

-Ennyire ne erőltesd.Nem ringatom magam abba a hitbe,hogy esetleg élvezni fogod.De azért csak tegyél úgy.Magadban,meg szidhatsz ahogy csak jólesik.Így jó?!

-Aham.-mondtam könnyedebben

Megnyugtatott a tudat,hogy a Lesley nem sértődött meg rajta,hogy nem vagyok itt szívesen.Ezért megpróbáltam a legjobb formámat hozni.Szerencsémre ilyeneket nem kért,hogy a plakáttal a kezemben ugrándozzak vagy a kedvencei nevét orditozzam.Akkor haza is mentem volna. De végül is nem tette és én is maradtam.

Hamarosan rengeteg ember özönlött a stadionba és mindent megtöltöttek.Láttam,hogy sokaknál van plakát és mindenféle marhaság meg hasonlók.Mondjuk nem tudtam mire vélni hisz ez nem koncert volt de na.Aztán egy fél órával később felhangzott a hivatalos 'Cserkészinduló' és bevonultak a kommentátorok majd a zene elhallgatott és a kommentátorok felvezették az első meccset.

Nem igazán figyeltem a nevekre ám a bevonuló személyek felkeltették az érdeklődésem.Nos mondjuk elég buzisan nézett ki.Egy trapéz bőrnadrág amelykinek e szára vége szőrös volt,egy nagy műszörmekabát itt ott műbőrdarabokkal,valamint egy fekete napszemüveg aminek a jelentőségét nem igazán értettem hisz már sötét volt és nem volt mi a szemébe süssön.Esetleg ha nem valami vak csöves,de azt a kigyúrt felsőtestéből itélve elég nehéz volt elhinni.

A másik egy rövíd szőke hajú nem a szépségéről hires valakicske volt.Nem is igazán néztem meg mert máris a ringben voltak és már a következő párost konferálták fel.Amikor a második nevet meghallottam úgy éreztem magam,mint akibe a villám csapott.Alex Riley,ez volt az a név amit nem akartam hallani az este folyamán.Valahogy nem szerettem volna felkelteni a figyelmét így elfordítottam a fejem,de túl hamar fordítottam vissza.Pont rám és a hugomra nézett.Azonnal felismert,és egy pillanatig megrökönyödve állt majd egy picit zavartan követte az előtte haladó csapattársát.

Szar volt látni de valahogy mégis az a leírhatatlan döbbenet ami a szemében volt kicsit kielégitő is volt.Azok után,hogy megcsalt és én szenvedtem miatta ez a minimum amit tehet.Bár nem tud róla.

A meccs nem tartott sokáig viszont Kevin folyton bámult.Ez egy idő igazán elég idegesítő volt,így amikor már a meccs a vége felé tartott lehajoltam,mint aki a telefonját keresi csak,hogy ne nézzek rá.Aztán amikor kimentek újra felemelkedtem és "élveztem" a Showt.Aztán az a maradék két és fél óra hamar elszállt és semmi nem volt igazán érdekes.

Kifelé menet a húgom csak arról volt képes beszélni,hogy a kedvence nem vett részt a Gálán.És egészen a kapuig abba sem hagyta a siránkozást.Aztán a kijáratnál egy ki probléma akadt.

-Hölgyem,nem mehet ki.Sajnálom de nem.-mondta az egyik hatalmas ogre

-És ugyan ki mondja?!-néztem rá mérgesen.

-Hát én.-mondta komolyabban-Melyikük Andrea Buttler?!

-Én.-mondtam egy fokkal gyámoltalanabbul

-Nos végül is csak önnek kell maradni.A barátnője elmehet.-biccentett a húgom felé

-Menj csak nyugodtan.A kocsiban majd találkozunk.-mondtam és a vállára tettem a kezem biztatásként

-Rendben.De siess.-mondta és lassan eltávolodott

-Nos most már megmondhatja mi volt a gond.

-a Jegyével van probléma.Kérem kövessen.-intett és elindult egy hátsó ajtó felé.

Nem akartam,hogy baj legyen így követtem,bár nem szívesen.Az ajtót kinyitotta és belökött rajta.Majd becsukta az ajtót.A szoba kicsi volt és elég dohos.Leginkább egy kihallgatószobára emlékeztetett.Csak itt volt mindenféle extra.Kávéfőző,minibár mikró sütemények és egy nagy kényel mes kanapé.A kanapén pedig ott ült...

Szereplők.

Mos egy kicsit megkésve de itt vannak a sztori szereplői.Remélem legalább ezt véleményezitek.

Pussz.

Ezek vagyunk mi amikor már mindketten újra barnák vagyunk.A lila öves vagyok én.(Andea és Lesley)

Ő az öcsénk Ian.Nagyon rendes fiú és meg kell hagyni,hogy nem is olyan csúnya.

Ő az akivel egyáltalán nem akartam találkozni a meccsen és olyan zavaros az egész.Kevin Robert Kiley majd később Alex Riley.

Michael Gregory Mizanin(The Miz) ő csak egy amolyan mellékszereplő.Néha lesz egy két rész amiben szerepelni fog.Csak a nővérkém kedvéért.

4.Rész-Majdnem megúsztam

4.Rész.Majdnem megúsztam

Ahogy a kocsiban vágtunk át a New York-i forgalmi dugók tömkelegén csak görcsösen ültem a székben és imádkoztam,hogy ne legyen ott és/vagy ne ismerjen fel.Úgy nézhettem ki,mint aki magaalá tett és most nincs mit tegyen,mert elfelejtett pelenkát hozni.

Vagy amikor a horrorfilmekben megy valaki le egy lépcsőn és lépcső alatt ott van az a valami ami később megöli,de semmit nem tehet,mert úgy is elkapná.

Ezt persze a húgom is észrevette,mert ahogy egy piros lámpánál meg tudtunk állni régtén rámkérdezett:

-Na jó.Mostmár nem fordulok vissza.Légy szíves mondd el mi a fene bajod van!

-Semmi.Igazán semmi.

-Az ikertestvéred vagyok,tehát érzem ha valami van veled.-nézett rám bosszúsan

-Ne nézz így,mert tényleg rendben vagyok.-hazudtam,és ezt ő is tudta

-Ha nem akartál eljönni,miért nem mondtad meg még az elején,hogy hagyjam a francba az erőltetést.

-De el akartam menni,csak aztán mondtad kik lesznek ott meg minden és valahogy rám jött a gyomorgörcs.

-Mitől.Hisz a pankrátorok egyike sem ismer és nem is törtél még be egy meccsre sem részegen vagy beállva azt kiabálva,hogy mindenkit felrobbantok egy bombával amit egy kecskére kötöttem és a székek alatt szaladgál.Vagy igen?!-tette hozzá nymorult képemet látva

-Nem.Persze,hogy nem.Nem vagyok őrült csak van ott valaki akivel nem volt túl szívmelengető a búcsúzásunk.

-Értem.És gondolom semmi szín alatt nem árulod el ki az.

-Hát nem igazán.-mondtam és lábaimon összekulcsolt kezemre pillantottam

-És mégis mi történt?Ezt igazán elmondhatnád.

-Hát nem épp egy nagy durranás.Még gimi elején jártunk két évig és amikor szakítottam vele,mert rájöttem,hogy megcsal a padtársammal,megütött és én meg azt mondtam neki,hogy akkor menjen a francba és remélem egy kuka alján fog megrohanni.És akkor pár évig nem hallottam felőle.Persze biztos az egyetemre koncentrált.Ebbe a hitbe ringattam magam.Aztán egy éve körül váltogattam a tévécsatornáit és ott volt.Egy ring közepén állt és mikrofonnal a kezében mérgesen gesztikulált.Pankrátor lett és most csak abban reménykedem nem lesz ott a gálán.

-És elárulod ki az?!Légyszi légyszi légyszi.

-Na jó de úgysem ezen a néven van a névsorban.A neve Kevin.Mostmár Alex Riley.

-Hát akkor van egy rossz hírem.Ott lesz és Miz meg ő lesznek az elsők.

-És kicsoda neki Alex?

-A Padavanja.-mondta nevetve

-Hát reméltem nem látom,de végül is majdnem megúsztam.

3.Rész-Széttört kép

Bocsánat a soká tartó várakozás miatt,de még eddig nem ment a netem és most se igazán megy.De azért megpróbálok a leghamarabb részeket hozni nektek.És asszem nem sértődnék meg néhány komenten.

Addig is jó olvasást !!!

3.Rész-Széttört kép

A meccs dátuma egyre közeledett és a hugom egyre izgatottabb volt.Már néha még én sem bírtam vele.De azért kibirtam,mert hazamenni nem volt kedvem.Ja és megigértem neki,hogy elmegyek vele arra vacakra.

De nem igazán akartam,mert volt ott valaki akit nem akartam látni.És amilyen peches vagyok biztos találkoznék is vele.Bár remélem nem.Olyan boldog volt a húgom amiért elmentem vele arra a vacakra,hogy megengedte,hogy bármit megvehettem neki és ő fizetet.Én is örültem neki,mert mostanában eléggé shoppingmániás lettem.Ezt valószinű anza barátnője,Sandra ragasztotta rám,mert amikor nála voltam egy hétig folyton csak vásároltunk és egy vagon pénzt költöttünk.Nem bántam meg és én is a vásárlás rabjává váltam.

Ahogy akkoriban éreztem magam és amilyen véleményem volt a továbbtanulásról nem biztam benne,hogy belefogok az egyetembe.Lassan telt a nyár és én minden nap azon agyaltam,hogy mihez is kezdhetnék.Az egyetem azért lett volna jó,mert akkor nem kell anyáméknál  csöveznem életem végéig.Ha nem mentem volna egyetemre akkor lehet egy hid alatt öregszem meg szempillaspirál és a higiénia legcsekélyebb jele nélkül.De végül is majd a nyár végén jól döntöttem,mert az egyetemet választottam.

-Andrea!Andrea!-halottam a mecss reggelén a hugom kétségbesett hangját a nappaliból

-Mondd mi az?!-mondtam amikor kifulladva megálltam a nappali ajtajában

-Elejtettem magunkat!-siránkozott

-Tessék?!-néztem rá oldalra forditott fejjel

-A közös képünket.Az előbb vittem be a szobámba a plakátot és véletlenül meglöktem a vázát és a képpel együtt lezuhant a padlóra.Nézd!!!-emelte fel a helyenként átázott fotót.

-Ugyan.Nyugodj meg.Majd veszünk egy másik keretet és csináltatunk egy másik képet.Egy újabbat.Mit szólsz?!

-Renben.De hamarosan.Rendben?!

-Igen,rendben.-öleltem meg

-De mostmár készülődjünk.-nevetett

-Na mivan?!Mostmár semmi bajod?!-nevettem én is

-Nem.Már jobban érzem magam.-mondta és felrohant a szobájába,hogy lehozza a ruhákat amiket számitásba vett,hogy esetleg felveszi.

Nem lévén mit csináljak leültem a kanapéra és vártam,hogy teljen az idő.De öt perc elteltével sem változott semmi és igz fogtam magam és felslattyogtam a szobámba,hogy vegyek egy forró fürdőt.

Szép lassan hajat mostam a meleg vizben,majd minden mással is végeztem és kikászálódtam a kádból már majdnem négy óra volt és indulnunk kellett.Nem nagy választékom volt,mert a húgom nem engedte,hogy kisruhát vegyek.Sőt egyenesen megtiltotta és ezért egy kicsit dühös is voltam.De aztán egy farmer és egy majó mellett döntöttem. Választottam egy kabátot hozzá és egy bokacsizmát.Nem is azért,hogy meg ne fázzak,csak azért,mert abban reménykedtem,hogy az az illető akivel nem akartam találkozbi nem ismer fel ha meglát.Már ha meglát.De ugye jobb félni,mint megijedni.

A húgom egy egyszerű pólót és kopott farmert,meg kopott teniszcipőt választott.Nem akartam szóvátenni,hogy nem illik hozzá ez a kompozició,mert fltem,hogy megsértődik,igy a kocsiban ülve csak magamban bossyankodtam,hogy ez nem lehet igaz.Az én húgomnak volt stilusa és abban a pillanatban ez az egész jelnenet egy szürreális álomnak tünt.

2.Rész-A lehetetlen kérés

Bocs,hogy az előzőre ennyit kellett várnotok,de most kicsit több időm van és megírom a következő részt.

2.Rész-A lehetetlen kíváság

-Szóval az lenne a kérésem,hogy gyere velem a SummerSlam-re.

Elhültem.Teljesen kihagyott a légzésem és nem tudtam mi van velem.

-A hová?!

-Jaj tudod.Oda ahol sok félpucér pasi veri egymást.

-Nem ez lehetetlen.Nem megyek.Én pacifista vagyok.Ez lehetetlen kérés.

-De...

-Az alkudozás olyan,mint a sztriptízbár.És én nem megyek bele.

-Na légyszi.Utána igérem elmegyek veled oda ahová akarod.Csak gyere el velem.Már rég lefoglaltattam a jegyeket is.Légyszilégyszilégyszi.

-Nem.Nem szeretem az ilyen barbár marhaságokat.

-De ez nem barbár marhaság.Ez a kedvenc sportom.És a nővérem vagy ugyhogy eljossz,hogy vigyázhass rám.Nemdebár?!-nézett rám tágra nyílt kiskutyaszemekkel

-Nem és kész.Most pedig van valami kajád.Nagyon kajás vagyok.

-Már megint?!Anya éheztetett otthon,vagy mi a szar van veled?!

-A repüléstől mindig megéhezem.-mondtam halálkomolyan

-Ez nem komoly ugye?!

-Hááááááááááááááát.De.Asszem.

-Rendben,de ha adok enni akkor eljössz velem oda ahová akarom.

-Igen.Bárhová....De a SummerSlamre nem.Az az egyetlen hely ahová nem menék semmi pénzért.-tettem hozzá kis szünet után.

-Akkor éhen fogsz megdögleni.

-Hát kösz.

-Na........De  most miért nem lehet megtenni ezt az aprócska szivességet az egyetlen,legdrágább,legkedvesebb,leg szerényebb tesókádnak.

-Mert az én drága tesókám nem tudja mekkora sziveséget követel tőlem.

-De igen tudom.De akkor is.Ez lehetne mondjuk a szülinapi ajándékom.

-Naná.És az enyém mi lenne.És amúgy se' most van a szülinapunk.

-Oké na.-mondta szomorú arcal a padlót bámulva.

Tudta,hogy utálom,ha szomorúnak látom és mindíg megpróbálom felvidítani.De most valahogy még sokkal szomorúbbnak láttam,mint valaha.

-Rendben.Ha neked ez ennyire sokat jelent akkor elmegyek.De cserébe mindenhová jössz  velem.Minden bevásárlóközpontba és megveszel mineden marhaságot amit akarok.

-Jeeeeeeeeeeeeeeeee!!!Tudtam,hogy ennek nem tudsz nemet mondani!-ugrott a anyakamba

-Te kis szemét.-kezdtem el csikolni

-Bocsi de valakinek kettőnk közül a rosszabnak is kell lenni.-nevetett

-Igen.Igazad van.De most elmegyünk vásárolni.

-Jaj ne már.Nem teheted velem.Nem lehetsz ennyire kiméletlen a hugocskáddal.

-Nem hát.A hugocskám mennyire is volt velem kíméletes?!-húztam fel a szemöldököm.

-Oké na.Megyek átöltözni.

-A-a.Majd és megmondom mit veszel fel.Nem vagyok hajlandó egy fiúnak öltözött lánnyal vásárolni menni.Hoztam neked néhány vagány cuccot.

-Ez már a részedről is gonoszság.Nem te vagy a gondos és mindig becsületes és visszahúzódó?!

-Ezen a nyáron nem.Most én vagyok New York leg belevalóbb és legmenőbb lánya.-nevettem és a szekrényben keztem kotorászni-Meg is van.-kiáltottam fel és előkaptam a rucit a fogasról

Egy nagyon helyes lila ruha volt meg egy fekete magassarkú.Én választottam még egy hete egy kis butikban a tengerpart mellett.Vettem hozzá egy magassarkút és egy csipkemintás fülcsit meg karkötőt.

Magamnak pedig egy hasonló kéket választottamHasonló cipővel.Csak a kiegészitők és a táska volt más.És így vidáman,mármint az én részemről vidáman a hugomérol nem  vagyok biztos elindultunk a Fifth ave-ra vásárolgatni.

1.Rész-Végre megint láthatlak♥

A kommenteket nagyon kösz és remélem olvasni is fogjátok,mert még sosem csináltam ilyet.Mármint pankrátorral történetet,ugyhogy  tessenek olvasni.

Pussz és jó olvasást!

1.Rész-Végre megint találkozunk

Azt hittem sosem érkezem már meg .Aztán persze,mint égből az áldás megszólalt az utaskísérő,hogy leszállni készülünk.És amikor kinéztem az ablakon megpillantottam a szabadság szoborot amint akár egy hangya,olyan picin,emelkedik ki a szigetből.Nagyon száp volt és persze akárhányszor láttam mindig le esett az állam,mekkora cukiság volt a franciáktól ekkora  szobrot adni az amcsiknak.

Amikor a gép földetért mindenki kimasírozott a reptérre majd elindultak átvenni a csomagjaikat.Az enyém hamar meglett  és telefont ragadva a tesómat kezdtem csörgetni.

-Szia!!-üvöltötte a fülembe

-Neked is szia.-mondtam halkabban

-Jó na,nem kell ennyire ünneprontónak lenni.Tuod,hogy már alig vártam,hogy itt legyél.

-Ahhoz képest sehol sem vagy.-korholtam

-Naná,hogy sehol se'.Épp a dugó közepén ülök.

-Na jó.És valójában hol vagy.Mert,hogy nem a dugó közepén az száz százalék.

-Jóóóóóóóóó na.Elfelejtettem.Bocsika.De annyira el vagyok.

-És ha szabad tudni ki az a szerencsétlen akit az ágyadba csaltál már megint?!

-Stannek hívják.Nagyon helyes és szép kerek feneke van.

-Abban biztos voltam.-nevettem

-Akkor jó.20 perc és ott vagyok.

-Ajánlom is,hogy csak anyi legyen,mert kilyukad a gyomrom.

-Nos akkor jobb ha ott a reptéren eszel valamit,mert semmi kajám nincs itthon.

-Milyen gondos vendéglátó vagy.Oké.Akkor eszek itt valamit.De siess.

-Ok.Addig is 100szor puszollak.

-És is téged.Heló.-mondtam és letettem

Elindultam hát valami kajáldát keresni magamnak.Mondanom sem kell a két nagy bőröndömet meg cipeltem magam után.Meg is találtam a helyet ahol elfogadható külsejű kaján adtak.Ettem egy tányér spagettit meg ittam colát.Aztán még vártam egy kicsit és visszamentem a reptérre. Ott is kellet kicsit várnom mire Lesley őfelsége méltóztatott megérkezni.

-Hol a fenében voltál?!

-Bocsoka.De elhúzódott a búcsuzkodás.Am Szia!!!!!!!!!!-vetette magát nyakamba

-Szia.-nevettem és letéptem magamról akár egy tépőzárat.

-Mit kajeltél?!-kérdezte

-Spagettit meg Colát ittam.De mehetnénk?!Kezdem unni a repteret.

-Naná.Induljunk.-mondta és felkapta egyik bőröndömet majd elindult egy nagy terepjáró felé.

-Annyira hiányoztál.-mondta már úton a háza felé.

-Te is nekem de ezt nyilvánvalóan tudtad.-nevettem

-Nélküled tök szívás minden.

-Tudom.Nélkülem minden gáz.-nevettem.

-Nem lettél kicsit önelégült az elmult időben?!

-Nem.-jelentettem ki nemes egyszerűséggel

-Persze.Nem hát.

-De komolyan nem vagyok.-nevettem még mindig.

Nem beszélgethettünk sokat mert megérkeztünk Lesley lakásához és becipeltük a cuccaim a liftbe,majd a lakásba.Megmutatta a szobámat ami nem volt egy nagy durranás de tetszett,mert ötletesen volt berendezve.♥Nagyon bejött.

-Na jó.Nem bírom tovább.Muszáj elmondanom.-rontott rám kicsit később amikor kipakoltam.

-Mit.Mégis mit?!-néztem rá felhúzott szemöldökkel.

-Lenne egy bazi nagy kérésem.

-Micsoda?!Mondd már.

Gondolkodtam.

Hali!

Nem tudok mit kezdeni magammal és mivel a másik blogjaimat "olyan sokan komoltátok"ezért arra gondoltam megleplek benneteket egy folytatással.bár az csak a következőkben fog eldőlni.És azt hiszem,hogy IceTeaTH segítségét is kérnem kell majd.Remélem elválalja  és belefoghatok.Addig is hoztam neketek a bevezetőt.Remélem elég jó lett.Ha nem az sem baj.

0.Rész-Bevezető

A nevem Andrea.Miamiban élek anyámmal és az apámmal,Alexszel meg az őcsémmel Iannal.Ő még csak nyolc éves de máris az ember idegeire tud menni.de azért nagyon szeretem.

A tavaly érettségiztünk a testvéremmel.Persze nekem fényévekkel jobban sikerült,mint Lesleynek,de nem akarok hencegni azzal,hogy mennyivel okosabb és tehetségesebb vagyok.Na jó hagyjam abba.Inkább elmesélem milyen is vagyok.Hát először is nem egy Shrek szóval kicsi és sovány.Pedig Alex egy égimeszelő.Nem mondom neki,hogy apa,mert nem igazán érzem azt,hogy az apám lenne.Persze mióta megszülettem velünk van de nem is hasonlítok rá.Meg a mamámra sem hasonlítok.Szóval fura.De sosem mertem szóvá tenni.

Na szóval barna szemem és szőke hajam van.Persze a testvéremnek barna.Mivel tizen öt éves korunkra mindenkit az őrületbe kergettünk az egyformaságunkal.Így anya azt javasolta mi lenne ha egyikünknek efestenénk a haját.Persze rögtön bele is mentünk a játékba.Én kék hajat,Lesley pedig zöldet akart.Nos ebből persze nem lett semmi és csak az én hajam lett festve.szőkére.Hát nem szar helyzet?!

Mindegy.Most egy gépen ülők New York felé ahol a testvéremmel töltök egy egész hónapot.Egész héten izgiltam,hogy mi lesz de a gépre már halálnyugodtan szálltam fel.És már majdnem felszálltunk amikor anyámból kitört a zokogás és abba sem hagyta amíg meg nem idértem,hogy hamarabb jövök haza.Hát nem érzelgős?!

~Happy End~

A lányaink már egy fél évesek voltak és elmondhatom,hogy igazán örökmozgő kis testvérpár. Nagyon boldogok voltunk és mintha egy mesevilágban éltem volna.Talán túl boldog is voltam.Csodálkoztam,hogy semmi sem történik.

De azért boldog is voltam.Végre együtt volt a családom és  minden tökéletes volt,mintha egy mesekönyv végéhez értem volna és a Happy End utolért.Telt mult az idő és jó hír,hogy Mark talált magának egy nagyon rendes lányt akit nemsokkal később meg is kért.Az esküvő nagyon csodás volt és írültem,hogy Petra a sógornőm lett,mert nagyon szerette az ikreket és úgy amúgy a gyerekeket.

Aztán az én Happy Endem is elkövetkezett,mert Alex végleg odaköltözött hozzánk és végre hivatalosan is az élettársam lett.Aztán még boldogabbá tett mikor egy éves együttélés után megkérte a kezem.Annyira romantikus volt,mert tényleg el sem tudtam képzelni,hogy azért visz el a tél közepén fagyizni,hogy megkérje a kezem.Bár azért fura volt de végül is szerettem és mással nem igazán szerettem foglalkozni,ha vele voltam.

Aztán a lányok két évesek lettek és nagyon szépen próbáltak beszélni és jártak és szinte már mint a tüzoltók rohangáltak fel és alá a házban.Valamint imádtak kipakolni az elérhető szekrényekből és fiókokból.Egy kétszemélyes gyerekágyat kellett vásárolnunk,mivel külön nem voltak hajlandóak aludni.Addig sírtak míg egymás mellé nem fektettük őket.Akkor viszont tökéletesen és pillanatok alatt elaludtak.

Aztán amikor három évesek lettek megtartottuk az esküvőt.Nem volt túl nagy de aki számított ott volt.Szandráév kisfia annyira édes volt és beszámoltak róla,hogy úton a következő baba,ami Sndra reményei szerint kislány lesz.Persze Rob rögtön kontrázott,hogy ő azt sem bánja ha ikrek lesznek.

-Persze.Akkor majd nem fogjátok tudni megkülömböztetni őket egymástól.-mondtam nevetve,miközben a saját lányaimat kerestem a szememmel.

Az esküvő után szó sem lehetett nászőtról mivel akkor épp minden a feje tetején állt.Akkor készültem egy másik helységet is megvenni nemmessze az épp működőtől mivel már nem volt hová vendégeket ültetni.

Ám elmentünk az egész családdal Alex szüleihez nyaralni egy hétvégére.Mary és Tom nagyon vendégszeretőek váltak bát tudták,hogy a lányok nem Alex vérszerinti gyerekei.Ugyanazzal a szeretettel kényeztették el őket,mint ha nem is tudom mik lettek volna.Talán hercegnők.

Lesley mindig vadóc és szeleburdi volt.Ő vitte bele Andreát a bajba.Persze ez mág kiskorukban nem volt olyan látványos,mint később az iskolában.A tanárok mindig rájukszóltak,de semmi értelme nem volt.Ugyanolyan maradt a viselkedésük még akkor is ha Alex beszélt a fejükkel de semmi hatást nem ért el vele.Rólam nem is beszélve.Én meg mindig a cinkosuk voltam akármiben.Nekem sosem adatott meg az,hogy ikertestvérem legyen így minden a lányaimmal töltött percért hálát adtam az égnek és azt kértem sose kelljen elveszitenem őket.

Aztán amikor a lányok 5 évesek lettek elmentünk a tengerpartra és egy hatalmasat strandoltunk.Nagyon mókás volt.Akkor jelentették ki,hogy nekik sosem kell külön szoba.Ezért amikor idősebbek lettek saját szobát kaptak,mármint külön.Lesley kicsit másabb természetű volt,mint Andrea.Andrea inkább rajzolt és olvasott,Lesley ikább zenéthallgatott és gőrdeszkázni tanult és rockzenészi babérokra akart törni 20 éves kora után.

Én mindkettejüket támogattam abban amit szeretnének csinálni.Ám nem akartam,hogy majd csalódjanak,ha valami nem úgy sül el ahogy ők azt megtervezték.

Eljött a tizedik születésnapjuk és szerintem akkora ajándékot kaptak amire ne is számítottak.Ugyanis közöltük velük,hogy kistestvérük lesz.Ezt persze kitörő örömmel fogadták de csak annyit mondtak

-Legalább lesz kivel babázni.-aztán nevetve ugráltak tovább

Aztán megszületett Ian és teljes lett a mi kis családunk.Annyira boldog mé sosem voltam,mint amikor megünnepeltük Ian első születésnapját és láttam,hogy a lányok nem közösitik ki a kis csöppséget.

Ahogy telt az idő egyre inkább kezdtem feledni azt amit Lukas tett velem és egyre jobban éreztem magam a bőrömben és lezdhettem igazán felszabadultan érezni magam.Az a szeretet amit Alex és a családom nyujtott tökéletesen elég volt és másra már nem is vágytam.

Mark és a felesége házasságuk során két kis aprósággal gazdagították családunkat ám Petra a második kisfiuk szülése közben meghalt.A bátyáá nagyon nehezen heverte ki Petra elvesztését,de aztán a lányaival odaköltözött hozzánk és mint egy nagyon nagy család éltünk tovább boldogan.

Ian  fogorvos lett és Atlantába költözött ahol elvette az eggyik koléganőjét és nagyon boldogan éltek.

És végezetül néhány esküvői kép.

~The End~

22.Rész-Végre minden rendben

Itt az új rész és remélem eddig mindenkinek tetszett és sajnálattal közlöm,hogy hamarosan vége.De addig mondjuk még van egy kevés.És arra gondoltam mi lenne ha írnék neki egy folytatást amit már Emilie egyik lányának a szemszögéből írnék.Ez csak ötlet és a véleményeket majd komiba kérem. Addig is jó olvasást és komizni lehet!!

Amikor  végre hazamehettünk a korházból mindenki nagyon boldog volt.El sem mertem hinni,hogy otthon vagyok és mindkét kislányom ép és egészséges.Sandra és Rob még két hétig maradtak ezután majd szépen hazamentek New Yorki otthonukba.Így ketten maradtunk Alexszel aki mindenben segített és mindenen nevetett amit tapasztaltam anyaságom elején.

Amikor a lányok először sirtak még én is sirtam,de Alex csak nevetett.Aztán már nem,mert alaposan lespricceltem testápolóval amin mindketten nevettünk.Hamar teltek a napok és mind vidáman és új tapasztalatokkal.És amikor Andrea először mosolygott az nagyon cuki volt.Alex mindenképp le akarta fényképezni de nem sikerült neki.Aztán mésnap Lesley is mosolygott és ezt sikerült lefotózni.

A családi idill nagy volt és tökéletes.Mindenki jól érezte magát ám egy valami hiányzitt és ez a valami a bátyám volt akiről már majdnem egy éve nem hallottam semmit és már nagyon aggódtam miatta.Egyik este azonban amikor a lányok már aludtak csengettek.Fogalmam sem volt ki lehet így csak résnyire nyitottam az ajtót.És ott állt Ő,Mark.Kinyitottam az ajtót és a nyakába ugrottam.El sem tudtam hinni,hogy visszajött és él.

-Istenem.Hugi!Megfolytassz.-nevetett

-Bocsika,de nagyon hiányoztál.-mondtam és elengedtem-Amúgy nem jössz be?-kérdeztem

-Hát ha már így beinvitálsz.-nevetett és bejött.

-És mi történt,hogy nem vagy ott a háborúban?-kérdeztem

-Leszereltek.Megsebesültem és alkalmatlan voltam a harcra.

-Az szar ügy.

-Igen,ugyhogy mehetek aktatologatónak.

-Szagény kicsi Mark.De legalább nem vagy életveszélyben.

-Igen.Igazad van,így mostmár esetleg az elkockulástól kell tartanom.-mevetett

-Az pedig halálos.

-Kérsz kávét esetleg valami kaját?

-Egy kávé lehet jól esne.

-Akkor ülj le én meg megcsinálom a kávédat.

-És tényleg.Hogy kerülsz Miamiba?Elóször New Yorkban kerestelek de ott azt mondta Sandra,hogy ideköltöztél és megadta a címet.

-Nos volt egy kis zűr Lukasszal de már minden rendben.

-És mégis milyen zűr?

-Ááááá.Tudod terhes lettem tőle de közben a felesége is az volt és eljöttem.Majd a bácsikánk meghalt és egy vagon pénzt örököltem tőle meg teis és egy nagy házat itt.Ja aztán Lukas megjelent és részegen megerőszakolt majd megszülettek a lányaim akik a világ legaranyosabb ikerpárja majd hazajöttél te is és minden renben.-hadartam

-Értem.-mondta

-Emilie,kivel beszélsz?-jött le Alex

-A bátyámmal,Markal.Alex Mark,Mark Alex-mutattam be őket egymásnak.

-Te vagy a hugom élettársa?

-Mondhatjuk úgy is.-vakarta meg a tarkóját

-Értem,de te ugye nem fogod felcsinálni majd itthagyni?!Vagy igen?

-Nem,nem állt szándékomban.-mondta kicsit zavartan

-Akkor üdv a családban!

-Hát kösz.

-Na és mikor láthatom a lányaidat?-kérdezte mikor már megitta a kávéját

-Akár most is.-mondtam és elindultam a lépcső felé

-Remek.Akkor indulás.-mondta és utánamsietett

-Nem jössz?-néztünk rá egyszerre Alexre

-Nem kösz.Nem akarok ott lenni amikor sirni kezdenek.

-Te vagy az apjuk ugyhogy nagyon gyorsan voszold magad ide?!-parancsoltam rá

Elindultunk az emeletre ahol a két kis cukiság aludt.Felkapcsoltam a villanyt és elénktárult a kicsit régimódi habos babos rózsaszin gyerekszoba.A drága tesókám el is húzta az orrát.

-Miért bünteted ezeket a szegényeket rózsaszin szobával?-kérdezte miközben rosszalóan nézett rám

-Azért mert nem akarom,hogy személyiségzavaruk legyen.-nevettem

-Akkor jó.Ezzel a szinnel embereket lehet kínozni ha tudni akarod.-jelentette ki vállát megvonva

Odasétáltunk a kiságyakhoz és belenéztünk az egyikbe de az üres volt.

-Hugi ugye tudod,hogy az egyk kislány eltünt?-nézett rám Mark

-Nem,nézd csak.-mutattam a másikra ahol a két lány egymésmellett aludt.

-Nem tudtamm adig elaltatni őket míg egymás mellé nem kerültek.-szabadkozott Alex

-Ez remek.Annyira arik.-mondta a bátyám szeretetteljes hangon

Ezek után hálátadtunk az égnek hogy nem ébredtek fel majd lementünk a nappaliba ahol még beszélgettünk egy kicsit majd elbúcsúztunk és lefeküdtünk aludni.

21.Rész-Azt a napot sosem felejtem el Part 2

Ahogy felém közeledett egyre jobban rettegtem.Nem tudtam,hogy mi fog azután történni de abban biztos voltam,hogy semmi jó.A hátam nekiütődött az egyik ház keritésének és bevertem a fejem amitől szédülni kezdtem.

-Szia Milie.-hallottam  mély hangját ami általában nyugtatólag hatott rám,de most nagyon megijedtem

-Mit keresel itt LuKas?Mondtam,hogy ne keress többet!!

-Igen.Viszont én nem fogom figyelembe venni a kérésed mint ahogy te sem vetted figyefelembe amikor azt kértem gyere vissza hozzám.-mondta és hozzámsimult majd simogatni kezdte a lábamat

-Engedj el.Te részeg vagy!-állapítottam meg,majd megpróbáltam eltolni magamtól

Attól féltem ha tovább erőszakoskodik eleshetek és akkor elvetélek.Azt pedig nem akartam,mert abba bele is pusztultam volna.

-Lukas.Menj haza és zuhanyozz le.Ha józan leszel megbeszéljük a kettőnk dolgát.

-Mi lenne,ha nem beszélnénk.Hanem mondjuk bemennénk a csinos kis házadba és ágybabujnánk.-lihegte a fülembe és közben egyre feljebb haladt a combomon

-Nem menj innen!!Nem akarok veled sem ágybabújni sem semmi mást nem akarok tőled.Légyszives távozz!!!-szólítottam fel a távozásra

Még ekkor sem tudatosult bennem mit is akar valójában.Azt hittem elmegy amikor elengedett,de tévedtem.Megfordult de már lendült a keze és egy hatalmas pofont adott amitől megszédültem és a földre estem.

-Mit képzelsz magadról te kurva.Ha azt mondtam lefekszel velem akkor az úgy is lessz!-orditozott és felráncigált a földről majd a kocsia felé kezdett rángatni.Nem akartam menni ezért hevese elenkeztem,de sokkal magasabb erősebb és részegebb volt nálam.Csak egyre tudtam gondolni.A babáim.

Betuszkolt  a kocsi hátsó ülésére és lerángatta ruháimat.Nem mertem hevesen ellenkezni nehogy megverjen és akkor biztos a vetélés.Ám a sokktól majdnem eszméletemet vesztettem.Persze utána mozdulni sem bírtam és kihasználva ezt megerőszakolt.Nem voltam tudatában annak mit tesz velem mert testem elzsibbadt viszont mindenre tisztán emlékszem.Azt az éjszakát sosem felejtem el.Az a mondta amit mielőtt kidobott a kocsiból a fülembe suttogott még mindig élénken él bennem és sok éven át rettegtem,hogy ujra megjelenik és ezt teszi velem.

-Az enyém vagy és senki nem vehet el tőlem.A tulajdonom vagy.-ezeket suttogta és,mint egy kutyát kidobott az utóból

Másnap reggel egy fehér korházi szobában ébredtem ahol a gépek hangosan pittyegtek.Nem tudtam,hogy kerültem ide és ki vihetett be de nagyon hálás voltam neki.

Szétnéztem és valami nem stimmelt.Aztán rájöttem mi az.A hasam eltünt és ha nem volt meg az csak egyet jelenthetett.Elvetéltem,és ez nagyon fájt.Úgy éreztem magam mint akit alaposan fejbevertek és nem emlékszik az azelőtti életére.Csak az bántott még,hogy pont a salyát apjuk ölte meg őket.Abban a pillanatban a hatalmas fájdalom mellett csak a busszú járt a fejemben.

-Em.Végre felébredtél!-halottam egy ismerős hangot a távolból

-Sandra?!-néztem rá értetlenül-Mit keresel te itt?

-Így kell üdvözölni egy barátot?

-Sajnálom.Csak....-és elkezdtem sirni,nem tudtam folytatni

-Semmi gond.Megértelek.Én sem lennék boldog,ha a gyerekem az apja miatt koraszülött lenne.-mondta és szorosan átölelt

-Hogy érted.Azt akarod mondani,hogy nem vetéltem el?-szipogtam

-Igen azt,de nagyon igyekeztél.Mond.Meg vagy te bolondulva,hogy ilyen időben egyedül mész el az orvoshoz aztán meg hasraesel és  majdnem elvetész?

-Nem...-nem akartam elmondani neki,,mert ha nem tudja annál jobb-volt otthon Alex és nem akartam,hogy miattam otthagyja a tárgyalást.De megnézhetem a lányaimat?-kérdeztem és ügyetlenül,még kóválygó fejjel feltápászkodtam

-Nem lehet,mert az intenzíven vannak.

-És a te kisfiad?És Rob?

-Nálad vannak otthon,mert Alex  felajánlotta,hogy lakjunk ott.

-Mi?Mióta vagyok eszméletlen?

-Egy hete.De Alex itt volt veled minden nap,most lenn van az ikrekkel.Ő hívta a mentőket.Nagyon rendes hapsi,és látszik,hogy szeret.

-Nem te vagy az első aki mondja.

-És te szereted őt.

-Igen.Azt hiszem bele tudnék szeretni.

-Ez már haladás.-mondta mosolyogva

-És adtatok már a lányimnak nevet?-kérdeztem

-Nem,dehogy is.Ez a feladat rád hárul.

-Rendben.Akkor.....Lesley és Andrea.Igen ez lesz az.

-Nem férfias név a Lesley egy kislánynak?Meg fura is.Nelem nem igazán tetszik.

-Az te vagy.Viszont az anyukámat Lesleynek hívták.És szeretnék emlékezni rá.

-Akkor mindent értek.-mosolygott barátnőm

-És mégis mikor láthatom a lányimat?-kezdtem türelmetlenül forgatni a szemeimet

-Hamarosan.Behívom az orvost és megkérdezheted te magad is.

Valóban behívta az orvost aki azt mondta a hatalmas szemüvegei mögül nagy bölcsen,hogy:

-Ha már jól érzi magát akkor máris lemehet,csak öltözzön fel.-mondta pöffeszkedve.

-Köszönöm szépen.Akkor megyek is.-mondtam és kimásztam az ágyból.

-Alex a tegnap hozott neked ruhákat.-mondta Sandra és átadott egy zacsi ruhát.

Nem törődtem vele,hogy milyen darabok,csak magamrakapkodtam és rohantam az orvos után aki bevezetett az intenziv bébiosztályra.Ahol megláttam Alexet ahogy egy nagyobb ágyacska mellett áll a semmibe meredve.Annyira jó érzés volt látni.Annyira hálás voltam neki mindenért,hisz ha nincs akkor most a kislányaim sem lennének életben.Odamentem hozzá és hátulról átöleltem.Először megriadt de aztán kedvesen óvatos mozdulattal szembefordított magával.

-Csak,hogy ujra velünk vagy.-ölelt át

-Örülök,hogy vagy nekem.

-Örülök,hogy lehetek neked.-suttogta

-Ők a lányink?-kérdeztem mikor elengedett

-Igen a lányaid.

-Nem,Alex.Ők a mi lányink.-bújtam hozzá

-Akkor jó,mert amikor kérdezték milyen nevet írjanak a lapra az enyémet adtam meg.

-Ennek örülök.-mondtam és könnyes szemmel néztem az ágyacskában alvó kis csöppségekre

Szabadság

Most sajnos hárpm napig vakációzni leszek ezért ma már nem is fogok bele az írásba.Remélem míg nem leszek itthon kapok néhány komentet,mert kezdem ugy érezni,hogy nem elég jo ahhoz,hogy komenteljetek.

Már kész van a fejemben Em jövője de nektek még várnotok kell,hogy megtudjátok.

Pussz

Bloodorange

21.Rész-Azt a napot sosem felejtem el Part 1

A napok lassan teltek,és valahogy mintha megállt volna az idő. Alex sokat kérdezett az életemmel kapcsolatban és én fegyelmezetten válaszoltam minden kérdésére.Nem akartam vele összeveszni,mert akkor az utolsó barátom is elvesztettem volna.Na jó,persze ott volt Sandra de vele mióta elmondtam neki,hogy terhes vagyok nem beszéltem.

A kávézó egyre népszerűbb lett és fel kellett vegyek még két pincért és egy másik szakácsot is a már meglévőkhőz mert már annyi volt a vendég.Ennek örültem,mert legalább elterelte a figyelmem egyre sűrüsödő rosszulléteimről és a halálos kiszáradásveszélyről.Mióta tehes vagyok négy kilót fogytam és úgy nézek ki,mint egy eszméletlen szerencsétlen zombi.De szerencsémre egy sminkzseni lettem az utóbbi időben ezért valamelyest el tudom tüntetni a szarkalábakat a szemeim alól.

Amikor először mentem ultrahangos vizsgálatra igen meglepődtem.Amikor végeztünk az orvosom Dr.Macky közölte,hogy ikreim lesznek és,hogy tökéletes egészségnek örvendenek,bár azt nem tudom,hogy állapitotta meg két hét hetes kis valamiről,hogy makkegészségesek.De inkább nem mondtam semmit.Távozásom előtt csak annyit kérdezett:

-Nem szeretne egy másolatot a kisbabái ultrahangjáról?

Egy pillanatig vaciláltam,de utána igennel feleltem.Aztán elvettem a képet és elindultam hazafelé.A taxiban minden másodpercben meg kellett néznem mert elkápráztatott a tudat,hogy két kis csöpség növekszik bennem.Nem haza hanem Alex uj munkahelyére mentem,mert úgy éreztem meg kell mutatnom neki a babáimat.Be is engedtek és egyenesen az irodályába mentem.

-Szia.-mosolyogtam bátortalanul

-Szia.Na mesélj,mi volt?

-Megmutassam?-kérdeztem felbátorodva

-Igen.Persze,már ugyis kiváncsi voltam.

A kezébe adtam a képet és vártam a reakcióját.Először tágranyilt szemmel nézte majd elmosolyodott és boldogan nézett rám.

-Ikrek lesznek?

-Igen.-mosolyogtam és könnyek szöktek a szemembe

-Na,Em most miért sirsz?-jött közelebb és szorosan átölelt

Nem mondtam ki mert nem akartam megbántani,de akkor még nem vettem észre,hogy ő az egyetlen akit valaha is szívből fogok szeretni,és még vénségemre is szeretni fog.

A következő hónapokban nem történ semmi amit említenem kellene.Megszületett Sandra és Rob kisfia,Mathew,aki egy rendkivül édes és eleven kisbaba.

Egyik este amikor ultrahangra voltam behívva Alex nem tudott velem tartani,mert tárgyalása volt így egyedül mentem és gyalogoltam,mert jogsim nem volt és a tömegközlekedéstől kirázott a hideg.Már elég hideg volt,November 12.Pontosan emlékszem mert az anap beégett a tudatomba és ha akarnám sem tudnám elfelejteni.Még otthon voltam és a vadonatúj ruháim közt kerestem valami hordhatót.Meg is találtam.Már hét hónapos terhes voltam ezért elég nagy hasam volt és Alex szerint csak gurulva fogok tudni közlekedni a lépcsőn ha így haladok a hízással.

Tehát kiválasztottam a megfelelő ruhadarabokat.Egy kék terhesnacit és kék hosszúujú inget és egy szürke lapostalpú csizmát,mivel ezt tanácsolta az orvosom,meg levittem a fekete kabátom is.

Így vágtam neki az orvosi rendelőig vezető utnak,mely nem volt hosszú és a csendes városban megnyugtató volt a séta.Hamar oda is értem.Bementem,majd elvégezte a doktor a vizsgálatot.Hamar megvoltunk és volt még időm ígybeszélgethettem a dokimmal.

-És nem izgul?-kérdezte a doki

-De a lehető legjobban izgulok.-nevettem

-Ez mondjuk természetes.-mondta idegesitő mindenttudással

-Azt szeretném kérdezni,hogy ha sír honan fogom tudni mit szeretne?

-Ezt majd ösztönöse megérzi.Az anyai ösztön elárulja magának mit kell tennie.

-Az anyai ösztön.-ismételtem elmélyedve-És ha nekem nem alakul ki az ösztön?

-Az nem lehet.Minden nőben ott van az a bizonyos valami ami őt jó anyává teszi.

-De nekem nem volt anyám..nekem nem volt rá sok időm,hogy tapasztaljam az anyai ösztön erejét.

-Majd belejőn az anyáskodásba is.Meglátja.A végén már a férjét is pelenkázni akarja majd.-nevetett

-Azt azért nem hiszem.Ő nem ölyan tipus aki hagyná.

-Pedug igazán szreti magát.Látszik abból ahogy egymásra náznek és beszélnek egymással.Igazán boldog házasság lehet a maguké.

Azért beszélt így mert ő úgy tudta,hogy Alex a gyerkeim igazi apja.Neki Fogalma sem volt Lucasról.

-Valóban így gondolja?-néztem rá kiváncsian

-Igen.Bolond az aki nem veszi észre mennyire szerelmes magába.

És,hogy én mekkora bolond voltam,hogy nem vettem észre.

A beszélgetész végén elhagytam a rendelőt és elindultam haza,de ahogy a házam felé közeledtem agy ismerős alak várt rám a kocsának dőlve és türelmetlenül várva.Már messziről megismert és vissza is fordultam volna de ő meglátott és közeledni kezdett felém.Az érzékszerveim veszéjt jeleztek,és a kisbabáim is mcorogni kezdtek gömbölyű hasamban.

20.Rész-Megvédett

Nem tudtam mi legyen tovább,de pánikolni nem volt erőm,sem kedvem.Ott ültem az ágyamon a pozitiv teszttel a kezemben éscsak vártam hátha megjelenik az égből egy angyal és megmondja mit tegyek.Salynos hosszú percekig nem történt semmi.Azrán megszólalt a csengő.

Gyorsan összeszedtem magam és lementem,viszont a tesztet a kezemben felejtettem.Lerohantam a kis csikos pöttyös ruhácskámban,amiben egy dedósra hasonlítottam.De nem számított.Kinyitottam az ajtót és Lukas állt előttem teljes életnagyságban.Na mondjuk nem ilyen útmutatásra vártam odafentről.

-Szia Milie.-köszönt halkan

-Szia.-suttogatam és a hátam mögé rejtettem a tesztet

-Bejöhetek?-kérdezte és én éreztem,hogy ha kinyitom a szám lerókázom,ezért csak bólintottam,de amint becsuktam az ajtót rohannom kellett a mosdóba,hogy könnyítsek magamon.

-Jól vagy?-rohant utánam

-Igen,csak megrontottam a gyomrom.-legyintettem és felálltam,majd feltünés nélkül megpróbáltam kidobni a még mindig szorongatott teszte,de nem sikerült.

-Megmondod mi az,vagy nézzem meg én?

-Semmi jogod hozzá.Idejössz a házamba és követelőzöl.Hogy képzeled ezt?

-Igen is van jogom hozzá.-taplóként viselkedett de a szívem minde szavától egyre inkább izzott

-Ha tudni akarod megmondhatom.Egy terhességi teszt.-néztem a szemébe

-Lehettél volna óvatosabb is a barátoddal.-nézett rám

-Igen,igazad van.Lehetem volna óvatosabb is.-bólintottam

-És ki az apja?

-Semmi közöd hozzá.-Pedig ha tudnád.-tettem hozzá gondolatban

-Arra szretnélek kérni szakíts a barátoddal.Elválok a feleségemtől.Szeretlek és szügségem van rád.-mondta és arcom kezei közé fogta

-Viszont nekem nincs rád szükségem.szeretem a barátomat és nem fogom elhagyni.-mondtam és sirni kezdtem,mert legszivesebben a karjai közé vetettem volna magam és százszor elmondtam volna mennyire szeretem.

De nem csak álltam vele szemben és könnyes szemeimen keresztül néztem szerelmemet.Ekkor hallottuk,hogy nyílik az ajtó,és meghallottam Alex hangját.

-Menekülj.Itt bal lesz.-suttogta egy belső hangocska,de nem bírtam mozdulni

Megérkezett Alex a fürdőbe ahol nem túl szívderítő látvány fogadta és egyből hozzám rohant és mivel már nem Lukasszal álltam szemben szorosan átölelet.

-Jól vagy?-suttogta a fülembe.

-Igen köszönöm.-furtam arcom az ingébe

-Szüval ő az apa?-hallottam Lukas türelmetlen hangját

-Miről van szó?-nézett rám értelmetlemkedve Alex

-Emilie terhes.-mondta csak úgy mintha az órát kérdezték volna tőle

-Én sosem...-de aztán rám nézett és csak ennyit mondott-Én sosem gondoltam volna,hogy sikerül...

-Szóval te nem...Szép barát vagy.Biztos te bíztattad arra is,hogy jöjjön ide.szemét,kétszínű parazita!!!-kiabálta és egy hatalmasat húzott be Alexnek aki hátra is tántorodott az ütéstől,de visszanyerve egyensúlyát már emelte is ütésre a kezét,de én közéjük álltam,és megragadtam Alex kezét,hogy ne tudjon lesulytani.

-Ne,kérlek ne verekedjetek.-zokogtam

-Lukas,kérlek távozz!-mondta Alex még zihálva

-Lukas.Menj!És ne keress többé.-zokogtam továbbra is

Mikor Lukas elment nem tudtam megszólalni,csak zokogtam és zokogtam.Tudtam,hogy kicsit túlreagálom,de nem volt erőm egyetlen szót sem szólni.Alex ott maradt velem egész estig,mejd ágybadugott és kérés nélkül mellémfeküdt.Nem kértem,de tudta mire vágyom.Egy valakire aki megvígasztal és átölel.Nagyon hálás voltam neki azért mert ott volt és,mert megvédett és elvállalta Lukas gyerekét anélkül,hogy kértem volna.Akkor még csak egy jóbaráti szivességnek tudtam be a dolgot.Milyen bolond is voltam,hogy nem láttam.Hisz ő igazán szeretett,és feltétel nélkül elfogadott a hibáimmal és minden egyébbel együtt.Én viszont még a mai napig sem tudtam viszonozni azt a rengeteg szeretetet és kedvességet amit abban az időszakban és egész életemen át kaptam tőle.

Új blog

Sziasztok!! Új blogot kezdtem,és remélem ugyanugy tetszeni fog és sokan fogják olvasni,mint a mostanit.Nagyon kösz a komenteket és sok puszi mindenkinek.

Bloodorange.

wakeup.blog.neon.hu